Féli Szent Miklós-templom és plébánia története

A féli plébánia ősi múltra tekint vissza. Gyökerei legalább 1390-ig nyúlnak vissza, amikor először említi egy esztergomi kanonok egyik oklevelében. A települést ekkor „Fele” néven ismerték, és már ekkor volt önálló egyházi igazgatása.

Az első ismert vizitáció a helyi templomról 1561-ből származik, amely szerint az épület jó állapotban volt és katolikus hívek használták. A templom szerényebb volt a maihoz képest – valószínűleg égetett téglából épült, zsindellyel fedett fa toronnyal. Már ebben az időben is Szent Miklós tiszteletére volt szentelve, amit a 17. századi források is megerősítenek.

A 17. században azonban a reformáció hatása a plébánia életét is elérte. A település egy időre kálvinista lett. A katolikus jelképeket – köztük Szent Miklós oltárképét – eltávolították, meggyalázták és a templom hátsó részébe dobták. A liturgia helyett egyszerű, népnyelvű igehirdetések vették át a szerepet. Bár a katolikus hit háttérbe szorult, valószínűleg 1656-ban ismét katolikus pap tért vissza Félbe, és alig két évtized múlva a lakosság egésze ismét katolikus lett.

Az új barokk templom

1674-ben befejeződött az új templom szerkezetének építése, amely a régi, elavult templom helyére került. Az építkezés nagy jelentőségű esemény volt a helyi közösség életében. Az építőanyagot – követ – a eberhardi templom romjaiból hozták, amelyet korábban árvíz pusztított el. A terv Szelepcsényi György érsek utasítására és Radonay Mátyás plébános vezetésével valósult meg. Sok hívő személyesen is részt vett a munkában, ennek ellenére Radonayt néhány falubeli „Rontó pap”-ként emlegette, mert lebontatta a régi templomot.

Az új templom nagyobb, szilárdabb és építészetileg gazdagabb lett. Védőszentje továbbra is Szent Miklós maradt. A főoltár 1676-ban készült el: egy monumentális barokk oltárkomplexum Szent Miklós képével, valamint Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és más magyar szentek szobraival. A gazdag díszítés, új padok, szószék és keresztelőmedence ünnepélyes megjelenést adtak a templomnak. A kórus és az orgona később épült hozzá – az első orgonát 1738-ban szerelték fel.

Bár a templom már az építésétől fogva szolgálta a híveket, valamilyen ismeretlen okból hivatalosan csak több mint száz évvel később szentelték fel. Ilyen késlekedés a múltban nem volt ritka, főleg olyan vidékeken, ahol hiányoztak az anyagi források vagy elérhető püspökök.

Ünnepélyes felszentelés

Fontos történelmi fordulópont volt 1775. május 28-a, amikor a templomot ünnepélyesen felszentelték. A szertartást Révay Antal püspök, az Esztergomi Főegyházmegye segédpüspöke vezette. A felszentelést megelőzően javításokat végeztek – kicserélték a tetőt, megújították a padokat és a szentély díszítését.

A régi hagyomány szerint az oltárba szent vértanúk – Szent Félix és Szent Reparát – ereklyéit helyezték el. Ezzel egy időben Félben először szolgálták ki a bérmálás szentségét is. E napon a templom egy évszázados működés után hivatalosan is megszentelt istentiszteleti hellyé vált.

Ebben az időszakban szolgált a plébánián Mattus Miklós plébános, a helyi egyháztörténelem kiemelkedő alakja. Fél szülötte volt, és közel 40 éven át (1754–1792) hűséggel szolgálta a híveket – kiszolgáltatta a szentségeket, segítette a szegényeket, részletesen dokumentálta az eseményeket az anyakönyvben, és hozzájárult a templom és a falu rendjének fenntartásához. Feljegyzései által ismerjük a korabeli viszonyokat – járványokat, háborúkat, árvizeket, de az ünnepi alkalmakat és a népi vallásosságot is.

A 19. század átalakításai

A 19. század eleje jelentős változásokat hozott a templom belső terében. Az eredeti barokk főoltárt 1807-ben egy egyszerűbb, klasszicista oltár váltotta fel Szent Miklós képével, amely ma is a templomban található, némi módosítással. Új szószék is épült, és a kórus felett egy második szintet is hozzáépítettek, hogy növeljék a befogadóképességet. Az évszázad közepén a mellékoltárokat és a templom díszítését is megújították. A templom levegősebb, elegánsabb lett, amely méltóságot és egyszerűséget egyesített.

1864-ben új, nyolcregiszteres orgona készült el Szlezák Mihály pozsonyi orgonaépítő műhelyéből, amely ma is használatban van. Az első világháború alatt az orgona sípjait ugyan elkobozták, de a hangszer túlélte, és azóta többször felújították.

A 20. és 21. század – kihívások és megújulás

A templom a 20. században is a közösség szíve maradt, bár új kihívásokkal kellett szembenéznie. A totalitárius rendszer idején az Egyház megfigyelés alatt állt, a templom felújítása nehézkes volt, és a vallásos élet korlátozott volt. Mindezek ellenére az 1970-es és 1980-as években jelentős felújításra került sor – megjavították a tornyot és a tetőt, új homlokzatot kapott az épület, és a belsőt a liturgikus reformokhoz igazították.

A rendszerváltozás után a lelki megújulás időszaka következett. Az Egyház visszakapta birtokait, újraindultak a vallásos iskolák, és szabaddá vált a lelkipásztori tevékenység. A féli templomot az 1990-es években tovább újították és korszerűsítették. Új generációk kapcsolódtak be az egyház életébe, és a plébánia újra teljes erővel működött.

A szentélyben használt oltárok különböző eredetűek és történetűek voltak. Az első két hordozható oltár végül a dunahidasi templomba (1976) és a gútai kápolnába (1997) került. Az 1990-es évek végén a szószéket lebontották, és annak előlapját használták fel a harmadik ideiglenes oltár alapjaként. 2007-ben ezt egy új oltár váltotta fel az Utolsó vacsora domborművével, amely ma is használatban van. A mellékoltárokat is felújították és új szobrokkal látták el – például a korábbi Szent Kereszt helyét a Jézus Szentséges Szívét ábrázoló szobor vette át.

Ma a Szent Miklós-templom nemcsak építészeti kincs, hanem mindenekelőtt az a hely, ahol nemzedékek találkoznak az istentiszteleteken, a szentségek kiszolgáltatásákor és a mindennapi lelki élet során. A hit állandóságának jelképe, elődeink áldozatkészségének emléke, és egyben kihívás a jövőnek: hogy a következő nemzedékek is lelki otthonra leljenek falai között.

 

Részletes információkat a témáról az alábbi kiadványban találhatnak: POLONEC, Tomáš P. R. A féli egyházközség és templom története. Tomášov: Tomáš Pius Roland Polonec, 2025. 126 oldal. ISBN 978-80-570-6803-7. (Szlovák eredetiből fordítva.)